Ezt a hónapot még a ciklus és önmagam erősítésére szánom. Arra, hogy a testnek is ildomos lenne megkapni, amit jogosan igényel, és eddig talán nem kapott meg, egyértelmű üzenetet kaptam- a saját testemtől. Ld. 3 ciklusmentes hónap.
Be kellett látnom, hogy 1) rendkívül sokat stresszelek, és semmilyen módszert nem alkalmazok sem a korábban tanultakból, sem máshonnan, hogy a felgyűlt feszültségektől megszabaduljak, 2) sokat ülök és főleg a rövid nappalok beköszönte óta nem végzek elég kardio mozgást, 3) még a viszonylag rendszeres jóga ellenére sem fókuszálok eleget a testemre, és főleg nem annak női aspektusaira.
A test pedig jelez. Ennyi jógával és önismereti foglalkozással a hátam mögött már tudhatnám, hogy jelez. Meg is tette, amolyan jó kupánvágás formájában. Hacsak erre ébredek fel, mit csináljon...
A méhmeditáció szuper, nagyon jó. Eddig tűzoltásra használtam, de jobban lehetne és kellene integrálni a mindennapokba. Ajánlották a hormonjógát. Utánanéztem. A tanfolyam hétvégén lett volna, de mivel megjött, nem lehetett végezni. Viszont a módszer kidolgozójának, Dinah Rodrigues brazil professzornak a könyve elérhetó, meg is vettem, el is olvastam. Hát. Nem könnyű a módszer, de hála a jógamúltamnak, megértettem a gyakorlatokat és meg is tudom őket csinálni.
Ki is próbáltam, nagyon kíváncsi vagyok a hosszabb távú eredményre.
Jelen tervem szerint minden másnap ezt csinálom, minden másnap pedig a rendes jógát, az erősítő és nyújtó mozgás kedvéért. Illetve szándékozom majd személyre szabni a gyakorlatokat, mert reggelre túl hosszú, és így a vizualizáció marad le, amiért kár. Ami pl. csodálatos benne, az a szervekre, a kritikus hormontermelő szervekre történő figyelem fókuszálás, azok átlégzése. Azt kell hinnem, minden hasonló céllal létrehozott módszer ezért működik. Gondolok itt a figyelem vezetésére, az adott testtájékok átlégzésére, átmozgatására, ebben a rohanó, a testet elhanyagoló vagy épp edzés címszó alatt kihasználó, kizsigerelő, naésfőleg ülő életformánkban. Aviva, hormonjóga, női jóga, stb. Akik kitalálták őket, saját testüket szerető figyelmükbe fogadva tudtak azzal jobban együttműködni. Nem állítom, hogy a siker kulcsát találtam meg. Csupán, hogy itt az út újabb állomása, és új szakasz kezdődik: a saját gondoskodó, türelmes, szerető, megértő figyelmem odafordulása saját testem irányába. Mindezt sokkal fontosabbnak tartom, mint a gyógyszerek beszedését. Valószínű azokat is beszedem majd, amikor eljön az idő. De addig is - gyakorolok.