Két éve vágyunk gyerekre. Háromszor jelentkezett be hozzánk: kétszer aprócska sejtcsomó formájában, egyszer picike petezsákként, de két 8 és egy 7 hetes missed abortion után még mindig csak a várakozás és a reménykedés lehet a miénk.
Rövid öröm után hosszú, fájdalmas idők.
Habituális vetélő, ez lett a mi stigmánk.
Két okból kezdem el ezt a blogot. Az egyik, hogy a kivizsgálást és majd a végkimenetelt dokumentáljam, remélhetőleg reményt adva, illetve a vizsgálatok jelenlegi helyzetét illető információkkal talán másokat is segítve. A másik, hogy valamennyit enyhítsünk a témát övező tabukon.
Mert erről a témáról suttogunk, titkoljuk. Nem segít!
A múlt csütörtöki műtét óta egy hét telt el, a testi sebek sokkal gyorsabban gyógyulnak a lelkieknél.
A szerencse? véletlen? hozta úgy, hogy aznap, mikor hívtam, azaz tegnap, sikerült bejutni a téma hazai szakértőjéhez, Fülöp Vilmos Doktor Úrhoz.
Na, az maga volt egy mediterrán zűrzavar, a 4 és fél óra várakozás, a hangos TV, a bőbeszédű, igen elfoglalt (telefonokkal), kedves, jóindulatú recepciós hölgy és a sok kedves sorstárs. Este tízkor mentünk be és majdnem negyed 12-kor jöttünk ki.
A több, mint egy órás konzultáció alatt a Doktor Úr figyelt, jegyzetelt, kiválogatta a már elvégzettek közül a hasznosnak tartott eredményeket (a nem kicsi kupacból), pontos instrukciókat adott, és közben ember volt.
Még nem döntöttem el, beszámolok-e korábbi élményeinkról a nőgyógyászokkal. Többségében nem jó emlékek. Többségében szomorú, sajnálatos élmények, és nem a befejezéseket végzőkkel, hanem azokkal, akikhez segítségért fordultunk. Néhány kivétellel. Meglátom.
Tehát: egyelőre pihenni és várni kell, mert 3 hónapig hormonális és immunteszteket nem fogad el a Doktor Úr. Csakis a genetikait (a DNS-t nem érdekli a terhességgel járó hormonális illetve immunválaszban bekövetkezett "vihar").
Legközelebb felsorolom, melyik vizsgálatot hol és hogyan sikerült elvégeztetni.
Ez a poszt csak a kezdet.
Jelentkezem még.
Zsuzsa
No comments:
Post a Comment